Az élesztő világa

Az élesztő a kenyér és egyéb kelt tésztákhoz használt legnépszerűbb
erjesztő adalék. Élesztő nélkül a liszt és a víz keverékének megsütéséből
csak egy lapos, nem éppen étvágygerjesztő tészta lesz.

De mi is az élesztő?

Az élesztő élő mikroorganizmus, gomba (latin neve: Saccharomyces cerevisiae). Az élesztő folyadékkal érintkezve aktiválódik, és gázokká alakítja a hozzáadott cukrot, majd a lisztben való természetes cukrokat is. A keletkező gázok emelik fel a tésztát a kelesztés alatt. Mivel az élesztő élő anyag, ezért az optimális aktivitáshoz ideális körülményeket kell biztosítani. Köztudott, hogy az élesztő melegben fejti ki hatását, de nem szabad túl meleg hőmérsékletnek kitenni, mert az élesztőgombák elpusztulnak. Ha pedig túl hideg folyadékot adunk hozzá, akkor a kelesztési folyamat lelassul. Ezért a folyadék optimális hőmérséklete 36°C.

Friss és szárított

A kereskedelemben kétféle élesztőtípus kapható: friss (Budafok 50 g) és szárított (Budafok 7 g). A friss élesztő selymes fényű, savanykás illatú, kagylós törésfelülettel morzsolódik. Egyetlen, 1 g-os pici kocka friss élesztő, melynek oldalai 1 centiméteresek, 10 milliárd élő élesztősejtet tartalmaz!
A szárított élesztő szükség esetén pótolja a friss élesztőt. Az előállításánál a sejtekből a víz jelentős részét kíméletesen elvonják. Ezt a típusú élesztőt 7 g-os tasakokban forgalmazzuk, az eltarthatósága gyártástól számítva egy év. A szárított élesztőt szobahőmérsékleten tároljuk, szemben a friss élesztővel, amit hűtőben, +2...8°C-on kell tárolni.